" Istenem...mi történik velem? Szerelmes lennék...de kibe? Egy olyan emberbe akit majdhogynem nagy valószínűséggel...soha nem fogom megismerni! Miért ilyen a sors? "
Beérve a klubba elkezdtek autogramot osztogatni.
- Gyertek! Mindenkinek aláírjuk a pólóját, fényképét, papírját, csak dugjátok az orrunk elé! Képet is csinálhatunk, meg persze a sütiket és az ajándékokat kérjük ide! – röhögött Oli, és megrohamozták őket.
Mire mi is végre bementünk, és hozzájuk fértünk, már teljesen összenyomtuk egymást.
De megérte…el is mondom miért!
Nos, verekedünk keresztül a tömegen, mikor már ott vagyunk a fiúknál:
- Aláírnátok? – kérdezte hangosan Szikinek mondva Dia, mert máshogy meg se hallotta volna.
- Persze! Neked is? Hogy hívnak titeket? – kérdezte Sziki, Diától és tőlem.
- Ő itt Dia, én meg Bella vagyok! – szóltam Szikihez, kicsit félénken.
- Jó írom is! Hé, fiúk nekik is írjátok már alá ezt, és van egy kis süti is úgy látom náluk! – kiáltotta át a fiúknak, Sziki, akitől kb. 5 lépésre voltak a fiúk. Erre mi odamentünk hozzájuk, és mivel Dia gyorsan előttem aláíratta Olival az ő papírját, és aztán a többi fiúval lett elfoglalva, a sütit pedig a kezembe nyomta, hogy adjam oda Olinak, így rajtam állt a sor, hogy Olival szembenézzek egyedül…. Köszi Dia! Megmondom őszintén, Oli nem csak a banda tagja volt számomra….de érzéseimet Diának nem mondhattam el, mert akkor azt mondja, most aztán tényleg igaza volt! És magamat se akartam azzal álltatni, hogy ebből lesz valami….
Így odamentem hozzá…és megszólítottam:
- Szia, aláírnád? – kérdeztem félénken.
- Persze! Milyen névre írhatom? – mosolygott rám.
- Bella! – mondtam még félénkebben, mert mosolyától, néhány másodpercre azt se tudtam….hol vagyok!
- Tessék! Remélem, még találkozunk! - azzal átadta nekem a cetlit, és…..véletlenül én hülye, nem a papírt, hanem a kezét fogtam meg!
- Oh, bocsi! – és már kezdtem érezni, hogy egyre vörösödik az arcom, és kezd izzadni a kezem.
- Semmi baj! – próbált mosolyogni, de már ő is vörös volt kicsit….furcsállottam ezt, de jó érzés volt, hogy miattam lett vörös az arca. Már majdnem el akart menni…de akkor!
- Várj! Sütöttünk nektek egy kis sütit! – és azzal nagy levegőt véve megkérdeztem – Szereted a csokis muffint?
- Hát persze! – vigyorgott rám és átadtam neki a dobozt amibe belettük a sütiket – Köszönjük! – és azzal elrángatták a közelemből…ettől kicsit szomorú lettem, de aztán, Dia is elrángatott engem onnan, és aláírattam a többi taggal is a papíromat, és aztán elkezdődött a koncert.
De én csak Olira tudtam nézni…és engem meg mindenki más nézett, kicsit túlzással, az én feltűnő lila ruhám miatt.
Dia egyszer csak a fülembe súgta:
- Kit nézel ennyire? – kérdezte, de tudta ő, hogy kit csodálok ennyire, csak szereti, ha neki van igaza.
- Mit…? – józanodtam ki a bámulásból.
- Haha! Mindegy nem érdekes, rájöttem! – vigyorgott rám, azzal tovább néztük a koncertet.
Egyszer csak minden elsötétült, mindenki azt nézte, mi készül itt, és aztán egy nagy reflektor Olira szegeződött aki pont engem szúrt ki csillogó szemével…és én csak dőlöngéltem ide-oda, mert azt hittem nyomban elájulok…..
Nem így lett
hála! De Dia gyorsan el is vitt onnan, és leültetett egy székre kint, és hozott
nekem egy pohár vizet. Ez már a koncert vége felé lehetett, úgyhogy a további
időt kint a friss levegőn beszélgetéssel tőltöttük.
Mikor már vége lett a koncertnek, a ByTheWay volt az első akik kijöttek az biztonsági őrök segítségével.
Már menni akartunk amikor:
- Várj! –szólt egy ismerős hang nekem.
Megfordultam és Oli volt az.
- Igen? – kérdeztem.
- Jól vagy? – aggódik értem?
- Igen..már jobban! – mondtam mosolyogva.
- Akkor jó! Amúgy mi bajod volt? – mosolygott rám.
- Semmi…csak elfogyott bent a levegő, meg aztán…. – és hangom elcsuklott.
- Ja….! Az a lényeg, hogy jól vagy! – villantotta meg vámpír fogait, de akkor…
- Menjünk Oli! – szólt rá Bence.
- Jó..jó! Sziasztok! – mondta, kissé lehangolva Oli.
- Sziasztok! – köszöntünk el szinte egyszerre mi is és ők is egymástól.
Mikor már elmentek:
- Nos, Bellám! Te nem változtál! És én még mindig ismerlek! Na gyere, ne álmodozzál most, mert már elég késő van! – szólt mosolyogva Dia.
- Megyek már….! – mondtam, még mindig a fiúk után nézve.
Aztán beültetett nagy nehezen a kocsiba Dia, és elindultunk haza. Mennyire vártam már, hogy otthon legyek…..Kb. 3 órára haza is értünk! Végre!
- Dia! Nem lenne kedved most az egyszer nálam aludni? Annyira nincs már kedvem sehova se menni..és egyedül nem indulhatsz ilyenkor haza! Na? – kérdeztem.
- Aha, nekem sincs….csak aludni akarok! Köszönöm! És akkor hol is alszom? – mosolygott fáradtan Dia.
- Te majd aludsz az ágyamba, én meg a kanapén, úgy is kihúzható! – mosolyogtam vissza rá.
- Köszcsi, de eleszek én itt! – mondta mosolyogva.
- Hát jó, te tudod! – erőltettem vissza neki egy mosolyt, de egyáltalán nem volt most kedvem hozz….
- Akkor mehetek fürdeni? – kérdezte.
- Persze, menj csak! – és a kezébe nyomtam egy törölközőt, és egy pizsit.
- Jó, sietek! – és azzal ment is.
Én, míg ő lefürdött gyorsan bekapcsoltam még a laptopom, és utoljára megnéztem a ByTheWay oldalát. Mióta megismertem őket a véleményem is más lett felőlük:
Egy olyan banda, aki nem csak magukkal, hanem a rajongókkal is foglalkoznak! Teljesen önmagukat adják, és nem karnak hasonlítani más bandákra. Csak azt akarják, hogy boldogak legyünk velük együtt! Diának igaza volt! Másodjára is! Jó, hogy megismertem őket….És nem tagadom beleszerettem Oliba, de annyi az esélyem, még így is, hogy látszott rajta, talán neki is bejövök…tehát szinte a nullával egyenlő….! Oh, Dia! Ha ezt tudtam volna….hogy nekem ez ennyi fájdalommal jár…Én nem is megyek még abba se bele, hogy megismerjem őket, még, hogy elmenjek egy koncertjükre!
Aztán nagy elgondolkozásomból Dia ébresztett föl:
- Hahó! Ne álmodozz, hanem meny és fürödj meg, aztán pedig pihenj le, mert neked most nagyon kell a pihenés! – mondta megértően Dia.
- Jó….hallgatok is rád, és megyek! Én már ha nem haragszol nem jövök ide ki hozzád, úgyhogy Jó éjt neked! – mondtam, és elmentem lezuhanyozni.
Miközben én zuhanyoztam, elfelejtettem a laptopom kikapcsolni, és akaratlanul is Dia meglátta, hogy éppen Patocska Oliver oldalát néztem! Te jó ég!
Nos, mindegy! Ő miután meglátta, kikapcsolta…nem akart beleavatkozni a dolgomba…talán csak egy kicsit…. Megnézte Olivert, neki be volt jelölve, így látta, hogy még fent van. És ezt írta neki:
Mikor már vége lett a koncertnek, a ByTheWay volt az első akik kijöttek az biztonsági őrök segítségével.
Már menni akartunk amikor:
- Várj! –szólt egy ismerős hang nekem.
Megfordultam és Oli volt az.
- Igen? – kérdeztem.
- Jól vagy? – aggódik értem?
- Igen..már jobban! – mondtam mosolyogva.
- Akkor jó! Amúgy mi bajod volt? – mosolygott rám.
- Semmi…csak elfogyott bent a levegő, meg aztán…. – és hangom elcsuklott.
- Ja….! Az a lényeg, hogy jól vagy! – villantotta meg vámpír fogait, de akkor…
- Menjünk Oli! – szólt rá Bence.
- Jó..jó! Sziasztok! – mondta, kissé lehangolva Oli.
- Sziasztok! – köszöntünk el szinte egyszerre mi is és ők is egymástól.
Mikor már elmentek:
- Nos, Bellám! Te nem változtál! És én még mindig ismerlek! Na gyere, ne álmodozzál most, mert már elég késő van! – szólt mosolyogva Dia.
- Megyek már….! – mondtam, még mindig a fiúk után nézve.
Aztán beültetett nagy nehezen a kocsiba Dia, és elindultunk haza. Mennyire vártam már, hogy otthon legyek…..Kb. 3 órára haza is értünk! Végre!
- Dia! Nem lenne kedved most az egyszer nálam aludni? Annyira nincs már kedvem sehova se menni..és egyedül nem indulhatsz ilyenkor haza! Na? – kérdeztem.
- Aha, nekem sincs….csak aludni akarok! Köszönöm! És akkor hol is alszom? – mosolygott fáradtan Dia.
- Te majd aludsz az ágyamba, én meg a kanapén, úgy is kihúzható! – mosolyogtam vissza rá.
- Köszcsi, de eleszek én itt! – mondta mosolyogva.
- Hát jó, te tudod! – erőltettem vissza neki egy mosolyt, de egyáltalán nem volt most kedvem hozz….
- Akkor mehetek fürdeni? – kérdezte.
- Persze, menj csak! – és a kezébe nyomtam egy törölközőt, és egy pizsit.
- Jó, sietek! – és azzal ment is.
Én, míg ő lefürdött gyorsan bekapcsoltam még a laptopom, és utoljára megnéztem a ByTheWay oldalát. Mióta megismertem őket a véleményem is más lett felőlük:
Egy olyan banda, aki nem csak magukkal, hanem a rajongókkal is foglalkoznak! Teljesen önmagukat adják, és nem karnak hasonlítani más bandákra. Csak azt akarják, hogy boldogak legyünk velük együtt! Diának igaza volt! Másodjára is! Jó, hogy megismertem őket….És nem tagadom beleszerettem Oliba, de annyi az esélyem, még így is, hogy látszott rajta, talán neki is bejövök…tehát szinte a nullával egyenlő….! Oh, Dia! Ha ezt tudtam volna….hogy nekem ez ennyi fájdalommal jár…Én nem is megyek még abba se bele, hogy megismerjem őket, még, hogy elmenjek egy koncertjükre!
Aztán nagy elgondolkozásomból Dia ébresztett föl:
- Hahó! Ne álmodozz, hanem meny és fürödj meg, aztán pedig pihenj le, mert neked most nagyon kell a pihenés! – mondta megértően Dia.
- Jó….hallgatok is rád, és megyek! Én már ha nem haragszol nem jövök ide ki hozzád, úgyhogy Jó éjt neked! – mondtam, és elmentem lezuhanyozni.
Miközben én zuhanyoztam, elfelejtettem a laptopom kikapcsolni, és akaratlanul is Dia meglátta, hogy éppen Patocska Oliver oldalát néztem! Te jó ég!
Nos, mindegy! Ő miután meglátta, kikapcsolta…nem akart beleavatkozni a dolgomba…talán csak egy kicsit…. Megnézte Olivert, neki be volt jelölve, így látta, hogy még fent van. És ezt írta neki:
-Szia, Oli! Nagyon jó volt a koncert! Egy
újabb felejthetetlen élmény tőletek! Nos, nem is emiatt írok most rád! Van egy
ennél fontosabb dolog, de ez csak rajtad áll! Te döntesz!
Figyelj most rám! Van egy lány! Bella a neve….Vele találkoztál a koncerten, ő volt az, aki a kezed megfogta! A legjobb barátnőm….és teljesen beléd van esve! Én, nem utasítalak semmire…Mert én nem vagyok egy rajongónál, és a legjobb barátnőm, legjobb barátnőjénél több! Én csak azt mondom….
Itt a teló száma: 06……….. Ha akarod hívd fel! :) Mondom, én csak neked, és neki akarok jót! Ő nagyon kedves, és aranyos…Nem vesztenél vele semmit…De ezt te tudod…..Mindegy…Dönts ahogy akarsz! Ölel és Puszil egyik legnagyobb rajongótok, Dia!
Figyelj most rám! Van egy lány! Bella a neve….Vele találkoztál a koncerten, ő volt az, aki a kezed megfogta! A legjobb barátnőm….és teljesen beléd van esve! Én, nem utasítalak semmire…Mert én nem vagyok egy rajongónál, és a legjobb barátnőm, legjobb barátnőjénél több! Én csak azt mondom….
Itt a teló száma: 06……….. Ha akarod hívd fel! :) Mondom, én csak neked, és neki akarok jót! Ő nagyon kedves, és aranyos…Nem vesztenél vele semmit…De ezt te tudod…..Mindegy…Dönts ahogy akarsz! Ölel és Puszil egyik legnagyobb rajongótok, Dia!
Tehát Dia jól bekavart! Mi lesz ebből???
Én mit sem sejtve még, lefeküdtem..és csak a ByTheWay-ről tudtam álmodni.
Oli szemszögéből a koncert:
" Jaj, miért vagyok ilyen? Miért kell nekem folyton olyanba beleesnem, akit....aligha megkapok....vagy mégis csak lesz rá esélyem? "
- Huh, fiúk! Egy le van tudva, mehetünk a másikra! – mondtam.
- Jó, induljunk! Mert még nem érünk oda! – aggodalmaskodott Bence.
Azzal elindultunk és néhány órával később elérkeztünk Mosonmagyaróvárra.
Először is át kellett vágnunk magunkat a tömegen…..Mennyien vannak!
Beérve elkezdtük osztogatni az autogramokat, meg képet készítettünk a rajongókkal.
Még mielőtt elkezdődött volna a koncert, odajött hozzám egy lány. Tisztán emlékezem rá, olyan szép volt……
- Szia, aláírnád ? – kérdezte tőlem.
- Persze! Milyen névre írhatom? – mosolyogtam rá.
- Bella! – szólt, Bella? Szép név….
- Tessék! Remélem, még találkozunk! – milyen meleg van itt? Vagy csak azért, mert…? És akkor átnyújtom neki a papírját….és ő véletlenül a kezemet fogja meg, a papír helyett…! Akkor már éreztem vörösödik az arcom….de nem érdekelt…örültem, hogy nem a cetlit fogta meg.
- Oh, bocsi! – szólt nekem, de nem értettem miért kér elnézést?
- Semmi baj! – próbáltam mosolyogni, de nem nagyon ment…mert én is zavarba jöttem.
- Várj! Sütöttünk nektek egy kis sütit! – éreztem alig mer hozzám szólni – Szereted a csokis muffint?
- Persze! – mondtam lelkesen, rámosolyogva, de akkor – Köszönöm! –csak ennyit tudtam sajnos neki mondani, mert a többi rajongó elrángatott a közeléből…milyen kár….!
Aztán elkezdtünk énekelni, és egyszer csak, mikor én következtem elkezdeni az egyik dal számát….pont Bellára szegeződött, nem véletlenül a tekintetem….ő pedig, jaj mit tettem? Ez a lány tényleg szerelmes belém? Hiszen majdnem elájult miattam? De hülye vagyok! De, legalább tudattam vele, hogy tetszik nekem, remélem érezte! És egy okkal több, hogy miután vége a koncertnek, még megkeressem!
Ezért, a koncert után, már majdnem el akartunk menni, mikor rászóltam a srácokra, hogy legalább annyit várjunk, hogy megtudjam mi lett Bellával.
- Fiúk kérlek várjatok egy kicsit? – próbáltam, könyörögni, hogy adjanak nekem 5 perc kimenőt.
- Csak nem…? Miatta? – nézett Bellára Ya Ou, és közben nagy vigyorral a száján hozzátette – Engedjünk neki 10 percet, de csak 10 percet!
- Én benne vagyok! Hátha összejön neki! – mondta a többieknek Sziki, így Bence 2:1-re nem tudott mit kezdeni, várnia kellett.
- Menjél! - mosolygott utánam Bence, de én csak sietve mentem Bellához.
Odaérve hozzá:
- Várj! – szóltam neki, mert már ők is indulni készültek.
- Igen? – kérdezte csengő hangon.
- Jól vagy?
- Igen….már jobban! – mosolygott rám. Milyen szép mosolya van…!
- Akkor jó! Amúgy mi bajod volt? – nos, most megtudom….
- Semmi…csak elfogyott bent a levegő, meg aztán…. – és elcsuklott hangja, akkor már tudtam, meg kell majd keresnem!
- Ja….! Az a lényeg, hogy jól vagy! – mondtam, megvillantva kis vámpír fogaim, annak úgy se tud ellen állni….milyen gonoszka vagyok…De már nem beszélhettem vele semmit..mert Bence jött és elvitt onnan.
- Menjünk Oli! – szólt rám Bence.
- Jó…jó! Sziasztok! – mondtam lehangolva, és mentünk is.
- Sziasztok! – mondták, egyszerre velünk.
Mikor már elrángatott nagy nehezen Bence….még akkor is Belláék után néztem….De már nem láttam csak azt, hogy az autójuk elhajt.
Milyen kár……hogy lehetek ilyen, azt hittem lesz belőle valami? És egyáltalán, bele se kellett volna szeretnem! Most meg….csak rá tudok gondolni….De nem is áltatom magam, nem tudom lesz-e még belőle valami….
- Bence, muszáj volt? – kérdeztem durcásan Bencétől.
- Meg kell értened, nem csak ez a lány van a világon! És amúgy is….fáradtak vagyunk! Lehet, hogy csak azért tetszik már neked minden lány! – szólt haragosan Bence, miközben elindultunk az autóval, haza…..
- Hagyad, most nincs hatással rá a jó szó! És amúgy is hátha….! – mondta Ya Ou. Ő megért.
- Köszi, Ya Ou! És amúgy meg…ő nem csak egy lány a sok közül! Ő más…értsd meg! Nekem kell, és meg is fogom szerezni! – jelentettem ki haragosan, és elszántan.
- Nekem…mindegy! Csak aztán ne mond azt, hogy nekem lett igazam! – és Bence elfordult tőlem, nézve az ablaküvegen keresztül azt a homályos fényt, ami a távoli város volt.
- Itt engem tegyetek ki! Én hazamegyek! – szólt Ya Ou, és hazament. Mi tovább mentünk Budapest fele, és én míg Bence aludt, Sziki meg vezetett, bekapcsoltam a telómon a facebookot.
Keresgélem a Bella nevezetű lányt…..De sok Bella van! Mielőtt megtalálhattam volna, akit keresek, jött egy üzenetem…El akartam engedni, had maragyon máskorra, mert most el vagyok foglalva, de amint megláttam a címét, érdemesnek láttam megnézni! A címe ez volt:
Fontos! Kérlek olvasd el!!!! :)
És elkezdtem olvasni…..:
- De…hiszen ez Bella barátnője!!! – kiáltottam fel, de aztán gyorsan elcsendesedtem, hogy Bence ne ébredjen fel, Sziki pedig csak nevetett rajtam, mennyire gyerekesen viselkedem….de most már tudom, kinek az ismerősei közt keressem, és a teló száma is megvolt, holnap felhívom! És azzal letettem a telefonom, vagyis inkább kiesett a kezemből , mert mihelyt Bella adatlapját megtaláltam, be is jelöltem….pont valaki kijelölt az ismerőseim közül, így tudtam bejelölni. És hát ezek után…gyorsan álomba szenderültem, mint ha kiütöttek volna…..És csak Belláról álmodtam…!
Nos, mi fog itt még történni....:)
Én mit sem sejtve még, lefeküdtem..és csak a ByTheWay-ről tudtam álmodni.
Oli szemszögéből a koncert:
" Jaj, miért vagyok ilyen? Miért kell nekem folyton olyanba beleesnem, akit....aligha megkapok....vagy mégis csak lesz rá esélyem? "
- Huh, fiúk! Egy le van tudva, mehetünk a másikra! – mondtam.
- Jó, induljunk! Mert még nem érünk oda! – aggodalmaskodott Bence.
Azzal elindultunk és néhány órával később elérkeztünk Mosonmagyaróvárra.
Először is át kellett vágnunk magunkat a tömegen…..Mennyien vannak!
Beérve elkezdtük osztogatni az autogramokat, meg képet készítettünk a rajongókkal.
Még mielőtt elkezdődött volna a koncert, odajött hozzám egy lány. Tisztán emlékezem rá, olyan szép volt……
- Szia, aláírnád ? – kérdezte tőlem.
- Persze! Milyen névre írhatom? – mosolyogtam rá.
- Bella! – szólt, Bella? Szép név….
- Tessék! Remélem, még találkozunk! – milyen meleg van itt? Vagy csak azért, mert…? És akkor átnyújtom neki a papírját….és ő véletlenül a kezemet fogja meg, a papír helyett…! Akkor már éreztem vörösödik az arcom….de nem érdekelt…örültem, hogy nem a cetlit fogta meg.
- Oh, bocsi! – szólt nekem, de nem értettem miért kér elnézést?
- Semmi baj! – próbáltam mosolyogni, de nem nagyon ment…mert én is zavarba jöttem.
- Várj! Sütöttünk nektek egy kis sütit! – éreztem alig mer hozzám szólni – Szereted a csokis muffint?
- Persze! – mondtam lelkesen, rámosolyogva, de akkor – Köszönöm! –csak ennyit tudtam sajnos neki mondani, mert a többi rajongó elrángatott a közeléből…milyen kár….!
Aztán elkezdtünk énekelni, és egyszer csak, mikor én következtem elkezdeni az egyik dal számát….pont Bellára szegeződött, nem véletlenül a tekintetem….ő pedig, jaj mit tettem? Ez a lány tényleg szerelmes belém? Hiszen majdnem elájult miattam? De hülye vagyok! De, legalább tudattam vele, hogy tetszik nekem, remélem érezte! És egy okkal több, hogy miután vége a koncertnek, még megkeressem!
Ezért, a koncert után, már majdnem el akartunk menni, mikor rászóltam a srácokra, hogy legalább annyit várjunk, hogy megtudjam mi lett Bellával.
- Fiúk kérlek várjatok egy kicsit? – próbáltam, könyörögni, hogy adjanak nekem 5 perc kimenőt.
- Csak nem…? Miatta? – nézett Bellára Ya Ou, és közben nagy vigyorral a száján hozzátette – Engedjünk neki 10 percet, de csak 10 percet!
- Én benne vagyok! Hátha összejön neki! – mondta a többieknek Sziki, így Bence 2:1-re nem tudott mit kezdeni, várnia kellett.
- Menjél! - mosolygott utánam Bence, de én csak sietve mentem Bellához.
Odaérve hozzá:
- Várj! – szóltam neki, mert már ők is indulni készültek.
- Igen? – kérdezte csengő hangon.
- Jól vagy?
- Igen….már jobban! – mosolygott rám. Milyen szép mosolya van…!
- Akkor jó! Amúgy mi bajod volt? – nos, most megtudom….
- Semmi…csak elfogyott bent a levegő, meg aztán…. – és elcsuklott hangja, akkor már tudtam, meg kell majd keresnem!
- Ja….! Az a lényeg, hogy jól vagy! – mondtam, megvillantva kis vámpír fogaim, annak úgy se tud ellen állni….milyen gonoszka vagyok…De már nem beszélhettem vele semmit..mert Bence jött és elvitt onnan.
- Menjünk Oli! – szólt rám Bence.
- Jó…jó! Sziasztok! – mondtam lehangolva, és mentünk is.
- Sziasztok! – mondták, egyszerre velünk.
Mikor már elrángatott nagy nehezen Bence….még akkor is Belláék után néztem….De már nem láttam csak azt, hogy az autójuk elhajt.
Milyen kár……hogy lehetek ilyen, azt hittem lesz belőle valami? És egyáltalán, bele se kellett volna szeretnem! Most meg….csak rá tudok gondolni….De nem is áltatom magam, nem tudom lesz-e még belőle valami….
- Bence, muszáj volt? – kérdeztem durcásan Bencétől.
- Meg kell értened, nem csak ez a lány van a világon! És amúgy is….fáradtak vagyunk! Lehet, hogy csak azért tetszik már neked minden lány! – szólt haragosan Bence, miközben elindultunk az autóval, haza…..
- Hagyad, most nincs hatással rá a jó szó! És amúgy is hátha….! – mondta Ya Ou. Ő megért.
- Köszi, Ya Ou! És amúgy meg…ő nem csak egy lány a sok közül! Ő más…értsd meg! Nekem kell, és meg is fogom szerezni! – jelentettem ki haragosan, és elszántan.
- Nekem…mindegy! Csak aztán ne mond azt, hogy nekem lett igazam! – és Bence elfordult tőlem, nézve az ablaküvegen keresztül azt a homályos fényt, ami a távoli város volt.
- Itt engem tegyetek ki! Én hazamegyek! – szólt Ya Ou, és hazament. Mi tovább mentünk Budapest fele, és én míg Bence aludt, Sziki meg vezetett, bekapcsoltam a telómon a facebookot.
Keresgélem a Bella nevezetű lányt…..De sok Bella van! Mielőtt megtalálhattam volna, akit keresek, jött egy üzenetem…El akartam engedni, had maragyon máskorra, mert most el vagyok foglalva, de amint megláttam a címét, érdemesnek láttam megnézni! A címe ez volt:
Fontos! Kérlek olvasd el!!!! :)
És elkezdtem olvasni…..:
- De…hiszen ez Bella barátnője!!! – kiáltottam fel, de aztán gyorsan elcsendesedtem, hogy Bence ne ébredjen fel, Sziki pedig csak nevetett rajtam, mennyire gyerekesen viselkedem….de most már tudom, kinek az ismerősei közt keressem, és a teló száma is megvolt, holnap felhívom! És azzal letettem a telefonom, vagyis inkább kiesett a kezemből , mert mihelyt Bella adatlapját megtaláltam, be is jelöltem….pont valaki kijelölt az ismerőseim közül, így tudtam bejelölni. És hát ezek után…gyorsan álomba szenderültem, mint ha kiütöttek volna…..És csak Belláról álmodtam…!
Nos, mi fog itt még történni....:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése