2. Készülődés a koncertre

Még annyi, hogy sajnálom,hogy Sziki és Bence napjáról nem tudtam írni, de mint ahogy írtam nagyrészt az eredeti történések szerint akarok írni. De, szerintem így is jól sikerült! :)

"Ez a nap tele volt ide-oda járkálással,és még csak este kezdődött a java!"

Reggel álmosan kinyitottam a szemem, és ránéztem az órámra.
- Istenem! Már 10 óra! – kerekedett ki a szemem, hogy meddig aludtam. Gyorsan rend beszedtem magam, mielőtt felhívom Diát, hogy elmenjünk ruhát venni.
- Szia, Bella! – szólalt meg Dia hangja a telefonban, mikor felhívtam.
- Szia, Dia! Figyelj csak! Átjössz hozzám? Reggelizünk valamit, és elmegyünk ruhát venni estére, jó? – kérdeztem tőle.
- Persze! Rohanok hozzád! Szia! – azzal lecsapta a telefont, és feltehetőleg indult ide, hozzám.
Míg Dia meg nem jött, csinálnom kéne valamit reggelire? – kérdeztem magamtól, benézve a hűtőbe. Csontig üres volt, csak egy üveg barack lekvár, és a tegnapról megmaradt egy szelet feketeerdő torta volt benne.
Megnéztem még a szekrényben is, hátha ott van valami. Semmi….néhány szelet kenyér, és egy üveg nutella. Oh, az sose hiányozhat!
Nos, ezek szerint meg kell várnom, hogy Dia megérkezzen, és majd ő választ mit eszik!
10 perc múlva, csengetnek.
- Halihó! Engedj be, mindjárt lefagy a lábam! – szólt bele a telefonba Dia, hogy ha nem engedem föl, még a nagy melegben lefagy a lába! Jó, jó, tudom, hogy gonosz vagyok, mert Diának nincs biciklije, se kocsija, így gyalog jár mindenhova, és reggel még nem szokott olyan jó idő lenni, mint, mondjuk dél felé….
- Mindjárt!- szóltam, és kinyitottam a kapu ajtót neki.
Gyorsan felszaladt, és már kopogott is az ajtómon.
- Most meg itt engedj be! – nevetett.
- Gyere, gyere! Már vártalak! – mondtam, és beengedtem.
Dia, szó nélkül megrohamozta a hűtőt! Nézett ide, oda, mit is válaszon, abból a nagy választékból, ami a hűtőben volt.
- Torta! – kiáltotta, és azonnal elővette az egy szelet sütit, és elkezdte, olyan gyorsan enni, hogy 5 perc múlva, hűlt helye lett a tortának!
- Jó éhes voltál! – mondtam nevetve.
- Aha! De, még így, egy hét múlva is nagyon fincsi volt a torta! Erről jut eszembe, te nem eszel valamit? – kérdezte tőlem.
- De, én egy kis mogyorókrémes kenyeret eszek! – mondtam, és elővettem a kenyeret, és a nutellát, és megkentem egy nagy szeletet.
Leültünk a laptopom elé, és megnéztük a facet Diának. Miközben ettem a kenyeret, Dia egyszer csak felkiált!
- Hé, nézd már! – ez olyan 11 körül lehetett. Jó, reggeli idő!
- Mit? – kérdeztem.
- Ezt! – mutatott rá egy képre. Valamelyik BTW-s tagnak a fényképe lehetett, de azt nem tudtam, így hirtelen, hogy hívják.
- Igen? Azt írja, hogy ideje lenne fodrászhoz mennie! És? – kérdeztem.
- Semmi! Csak nézd meg! Jobban! Eláruljak valamit? – kérdezte.
- Mit? – kérdeztem.
- Azt, hogy ő, Oli úr! És….- vigyorgott rám, de nem tudtam miért – Tetszik neked?
- Nem is tudom….Helyes…az biztos! – mondtam, miért kellett ezt megkérdeznie?
- Akkor jó! Mert nincs barátnője! – nézett rám, még jobban vigyorogva.
- Menjél már ezzel! Komolyan! Azért mert helyes..és nincs barátnője, nem fogok ráhajtani, egyáltalán honnan hiszed, hogy tetszik? És….akkor is, megközelíthetetlen…- mondtam haragosan, hogy így összeállít folyton mindenkivel Dia! Már elegem van belőle!
- Jó, na! Mindegy…én látom rajtad…km…de haggyuk, mert még megharagszol rám! – és tovább böngésztük az oldalukat.
- Köszönöm, hogy végre leszállsz erről a témáról! Most pedig ideje lenne elmenni ruhát venni estére! – szóltam idegesen.
- Szívesen! – mosolygott Dia – Akkor menjünk! Múltkor úgy is kinéztem neked egy jó rucit! Az biztos tetszeni fog neked!
És miután összeszedelőzködtünk, elindultunk az Aréna plázába, hogy megvegyük a ruhákat.
Jó kis autókázás volt, míg odaértünk.
Miután leparkoltam, bementünk és Dia ösztönösen elkezdett engem húzni a karomnál fogva a ruhák felé….
- Nos, tessék! Ezt néztem neked! – mutatott rá, egy kissé feltűnő, lila ruhára.
- Tényleg? Nem feltűnő ez egy kicsit túlságosan? – kérdeztem.
- De! Pont ez a lényeg! De, nézd a hozzá illő cuccokat, az már nem csillog! – mosolygott, mert tudta, a lila színnek nem tudok ellen állni. Úgyhogy felpróbáltam, először mikor megláttam ugyan kicsit megijedtem tőle, de így egészben rajtam, nem is olyan rossz!
- Tök jól áll neked! – mondta Dia.
- Tényleg, nem olyan rossz! – mondtam, kicsit félve.
- Nos, akkor gyere!  Ezt megvesszük, és keresünk hozzá illő táskát, és csizmát! Meg valami jó kis ékszert! – lelkesedett, kicsit túlságosan is Dia.
- De hát, nekem nincs annyi pénzem! – sóhajtottam.
- Majd én kisegítlek! Nekem úgy is van saját ruhám, amit kiválasztottam már otthon! – mondta.
- Oh, nagyon köszönöm! – mosolyogtam rá – Akkor cserébe kapsz tőlem egy szelet sütit! Gyere! – és elindultunk megvenni a kiegészítő cuccokat, majd kiérve a plázából, elindultunk egy cukrászat felé. Odaérve Dia gyorsan besietett, hogy már bent nekem csak fizetni kelljen!
- Ezt…ezt! – mutatott rá, egy csokis sütire.
- Jó! Akkor ezt kérjük, meg egy islert! – mondtam az eladónak – Majd hozzák ki ha lehet, ahhoz az asztalhoz! - mutattam rá egy asztalra, nem messze tőlünk.
- Persze! – mondta az eladó.
Leültünk az asztalhoz, és így délben megettük a sütinket, közben meg valahogy rájött Dia, hogy mi lenne, ha sütnénk a ByTheWay-nek sütit!?
- De, Dia! – nyafogtam.
- Kérlek! Na! – könyörgött Dia.
- Hát, jó! Csak akkor menjünk! – mondtam neki, és elköszönve a cukrászattól, elindultunk haza a Corvinra.
Otthon lepakoltuk a ruhánkat, és elkezdtünk gondolkozni, mit is süssünk nekik….?
- Tudom már! – kiáltott fel Dia.
- Na, mit? – néztem rá mosolyogva.
- Muffin! Csokis muffin! – mondta lelkesen.
- Jó, de nézzük meg van-e itthon hozzávaló! – és megnéztem, hátha nem vettem észre….de…
- Sajnos semmi nincs itthon hozzá! El kell menni érte a boltba! – mondtam sóhajtva Diának, de az ő lelkesedése ettől cseppet sem ment el!
- Akkor indulás! – mondta.
Gyorsan felvettük a kabátunkat meg a csizmánkat, és mentünk sietve a boltba, mert már 14 óra volt! Kb. 10 perc alatt odaértünk, és ugyan csak 10 perc alatt mindent beszereztünk a sütihez, és már rohantunk is vissza a Corvinra.
- Gyere, tedd ide le a táskád! – mondtam Diának az ebédlő asztalra mutatva, miközben én is letettem a cuccaim, mert kis bevásárlást is tartottam, hogy ne csak nutellán és lekváron éljek.
- Nos, akkor kezdjünk hozzá! – mondta ismételten buzgón Dia.
- Huh, jó sokat kell készítenünk! – mondtam nagy levegőt véve, és belekezdtünk a munkába.
Egy óra múlva már tiszta lisztesek voltunk, de örültünk, hogy végre elkezdhettük sütni a sütiket. Egy 20 perc múlva kivettük őket. Kb. 30 sütit sütöttünk.
- Megkóstoljuk? – kérdeztem Diát, de ő már a hátam mögött elsettenkedve elvett egy muffint, és leülve a tévé elé, elkezdte majszolni.
- Hm, ez nagyon finom! – mondta széles vigyorral az arcán.
- Te Dia! Sose fogsz felnőni! De én se! – és elkezdtük enni a muffint. Mire befejeztük, csak 20 maradt, és már 16 óra volt!
- Most már készülődni kéne, nem? – kérdeztem.
- De, de! – mondta Dia – Akkor én hazamegyek gyorsan, és ha kész vagyok jövök, jó? – kérdezte mosollyal az arcán.
- Persze menj csak! De hazaviszlek, jó?
- Köszike! -  mondta.
Gyorsan hazavittem Diát, és mentem vissza a Corvinra.
Otthon lezuhanyoztam. Kisminkeltem magam, és felöltöztem.
Ez kb. 1 órámba telt, de megérte! Mikor Dia visszajött.. :
- De szép vagy! – csodálkoztam el rajta.
- De te még szebb! – mondta mosolyogva – Látod! Mondtam, hogy jó fog állni a ruha!
- Köszönöm! És most mit csináljunk? – kérdeztem, mert most, hogy kész vagyunk, nem volt ötletem mit csinálhatnánk?
- Tudom! Mennyünk el most!
- De miért most? Hiszen…te is tudod mikor kezdődik? – mondtam csodálkozva.
- Jó, jó! De legalább, hátha lássuk őket! – mondta Dia.
- Na, jó! De ha nekem ott kell majd állni órákat! – mondtam kissé letörten, semmi kedvem nem volt még mindig menni….!
És elindultunk…és mentünk….és mentünk…és mentünk….és….ELTÉVEDTÜNK!
- Merre kell menni? – szóltam Diának, hogy nézze már meg, hova megyünk – Dia!!
- Jó, nézem már! – be volt dugva a fülébe a fülhallgató, és tudjuk kiket hallgatott….- Kb. most….km…….Győr környékén vagyunk! – mondta, akkor már nincs nagyon messze Mosonmagyaróvár! Végre….!
- Oké! Akkor már majdnem ott vagyunk! – mondtam, kis túlzással.
És mentünk ismét…és mentünk……8 óra…mentünk…..9 óra…..végre ott!
- Itt vagyunk! Yes!!! – kiáltotta Dia.
- Vérge…! – tettem hozzá.
Miután a kocsiból kivettük a sütit, beálltunk a sorba. Olyan hosszú volt…hogy alig láttuk az elejét! És csak jöttek percenként szinte, az emberek! Már 3 órája állunk a sorban, tehát 24 óra lett végre! ÉS……MEGÉRKEZTEK!!!!


Szombati készülődés a koncertre,a ByTheWay szemszögéből:
"Egy átlagos koncertnap, vagy mégsem? Az a második koncert....!"
Oli:
Reggel…..Jaj, ne! Fel kell kelnem! – sóhajtottam, miközben kikászálódottam az ágyamból.
Nos, akkor jöjjön újabb két koncert! – mondtam – De még előtte….! – és gyorsan felöltöztem, és mentem a hűtőhöz.
Még az a jó, hogy ennyi rajongónk van! Mindig van süti a hűtőben! – és elővettem a sütiket, és mindegyikből ettem egy kicsit.
Hm, de fincsik voltak! Most, pedig irány Yajokkához! – mondtam, de aztán elgondolkoztam – De először is meg kéne mosakodnom! – így gyorsan megmosakodtam, és indultam Yajoka és Ákos lakásához, mert mondta Yajo, hogy fodrászhoz megy, és én is elmegyek vele!
Igyekeztem odaérni, mert már 11 volt!
Ya Ou :
- Oh, jó reggelt Ákos! – töröltem ki a szememből az álmosságot, miközben Ákos is felkelt.
- Jó reggelt Ya Ou! Örülsz mi a mai napnak? – kérdezte.
- Hát…, persze! Gyorsan öltözök is, mert jön Oli , aztán megyünk fodrászhoz! – mondtam, és mentem is mosakodni és öltözni.
Oli és Ya Ou:
- Helóka Yajo! – mondta lelkesen Oli.
- Szevasz Oli! Gyere beljebb! – mondta Ya Ou.
- Helló Oli! – mondta Ákos – Nos, én megyek is, mert dolgom van! Sziasztok! – mondta Ákos, és elment.
- Na, Oli! Én már elkészültem, megreggeliztem, felőlem indulhatunk! – mondta Ya Ou.
- Jó ,de először nézzük meg a facebookot, és  készítek magamról egy előnyös fotót, és aztán mehetünk! – vigyorgott, és egyben röhögött Oli.
- De…Oli! Jó, de siess! – mondta Ya Ou.
Oli gyorsan készített magáról egy fotót:

És aztán mentek is a fodrászhoz…ha!
- Hé Yajo! Állj itt meg! – mondta Oli.
- De miért? Csak nem….? – kérdezte nevetve Olitól, mert már tudta mit akar, ugyanis egy hamburgeres mellett mentek el!
- Vehetünk? – kérdezte – Mindegy, én akkor is veszek magamnak, ha te nem! De ha mégis, akkor meghívlak! – mondta Oli.
- Ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani! – mondta Ya Ou, és megvették a kajájukat, és már mentek is tovább, mihelyt megették!
Fodrásznál:
- Helló! – mondták egyszerre beérve a fodrászatba.
- Sziasztok! – mondta Yi.
- Akkor nekem csinálj létszi valami jó kis hajat! – mondta Ya Ou.
- Oké! Gyere ülj ide, és kezdem is! – mondta.
Ya Ou haja gyorsan kész is lett, most következett Oli.
- Nekem is valami jót! – nevetett, és hozzátette – Yajokkásat! Nem, csak vicceltem! – és oldalba bökte Ya Ou-t.
Oli haja se tellett sok időbe, mire kész lett. 17 órára már kész is lettek, és mentek a közös helyükre, ahol összegyűlnek Szikivel és Bencével együtt!
A hajuk pedig ilyen lett:
  
Együtt mindenkivel:
- Hellóztok! – mondta Ya Ou és Oli , Bencének és Szikinek, akik már ott készültek a koncertre.
- Sziasztok! Még jó, hogy ideértetek! – mondta Bence kicsit morcosan.
- Jó, a fő, hogy ideértek, és már mehetünk is tovább Székesfehérvárra! – szólt Sziki.
Tehát még egyszer elpróbálták a koncert dalokat, és mentek is az első koncert helyre! Aztán onnan a kövire!
- De sokan vannak! – ámultak el odaérve, és bementek, átverekedve a tömegen keresztül.